Kezdjük talán az elején…
Általános iskolában is különböző mintájú körmöket festegettem magamnak délutánonkét tanulás helyett, és minden évben más színű volt a szobám.

A helyzet azóta csak fokozódott.

Egyszer régen, valahogy mégsem ebben az irányban indult az életem. Pénzügyi, gazdasági sulikat végeztem. Diplomát szereztem, de a száraz tárgyak mellett ott is a szervezéssel, intézkedéssel, emberekkel való munkákban leltem/találtam meg az örömet. Dolgoztam pár helyen, de sehol nem éreztem, hogy igazán ez lenne az életem munkája.Itt már kezdett gyanús lenni, hogy valami másra vágyom. Családi divatüzletet nyitottunk, és aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve Londonban kötöttem ki. Nem voltam egyedül, de ez volt az igazi kihívás! Aki egyszer is élt külföldön, bármilyen rövid időn keresztül, rájön, hogy itt aztán tényleg csak magára számíthat. Itt meg lehet mutatni hogyan tudjuk a nagy szánkat használni, mit tudunk elintézni magunknak, és hogyan kamatoztatjuk azt ami az évek során bárhol is ránk ragadt. Üzleteket vezettem, dolgoztam a Harrodsban, tanultam a London College of Fashion szuper iskolájában, és esküvő szervezői tanfolyamot is végeztem. Szuper évek voltak, sok emlék fűződik hozzá, ettől is vagyok az, aki vagyok ma. Végül viszont haza húzott a szívem, és hasam, hiszen a hazaköltözésünk után 1,5 hónappal megszületett a kislányom. Hittem, tudtam, hogy itthon is boldogulok ezek után. Bánom ezt a sok mindent? Kicsit sem! Kellett a sok évnyi különböző területen szerzett tapasztalat, hogy megérjen a fejemben az, hogy szenvedéllyel kell élni, és dolgozni, hiszen csak így érdemes! Kicsi Tündérem születése után próbáltam a szülinapi bulikkal egyre jobban felülmúlni önmagamat évről évre. Az elsők még csak sima szülinapok voltak, szép színes dekorral, de ahogy nőtt az igény a tematikus bulikra, úgy fejlődtem én is, és tettem eleget a megrendelő igényeinek. Az első alkalom, amikor azt éreztem, hogy ez egy olyan munka volt, amit maximalista énem is nyugodt, elégedett szívvel adott ki a kezéből, az egyik legjobb barátnőm szülinapja volt. Aztán egyszer csak minden erről szólt. Fogadjátok olyan szeretettel, ahogy ezt minden alkalommal készítem nektek.

Varázsoljunk együtt, mert az ünnepeltek öröméért, és az arcokon lévő mosolyért megéri